Petitella, Hamis vörösfejű pontylazac (Petitella georgiae)

---

Az élőlények árai, méretei és készlete folyamatosan változik, e-mailben, vagy telefonon érdeklődjön!

származási hely: Dél-Amerika
hossz: 5 cm
hőmérséklet: 22-26 Celsius

Tudományos név: Petitella georgiae (Géry, Boutiére; 1964) Szinonímák: Petitella, Hamis vörösfejű pontylazac Magyar név: Pirosorrú pontylazac Csoport: Pontylazacok Származás: Dél-Amerika, a Rio Purus Peruban és Brazíliában, valamint a Rio Negro és a Rio Madeira Brazíliában Testhossz: 5 cm Természetes élőhely: Főleg kisebb folyók tiszta vízű mellékfolyóiban. Viselkedés: Nagyon békés faj, nem szabad túl heves vagy sokkal nagyobb halakkal együtt tartani. Táplálkozás: Minden eleség megfelelő, ami elég kicsi, hogy beférjen a viszonylag apró szájába. Szaporítás: Elég nehéz Medence: Minimum 100 literes Halnépesség: 150 literre 12-14 hal Dekoráció: Fényviszonyok szempontjából előnyösebb számára a tompított világítás, és a legjobban sötét aljzat felett mutatja a színeit. Hőmérséklet: 22-26°C pH: 5,5-7 Keménység: 1-12 NK° Várható életkor: 4-5 év Megjegyzés: Ez a faj egyike azon háromnak, amelyeket közösen "vörösfejű/orrú pontylazac" néven árulnak. A leggyakoribb ezek közül a Hemigrammus bleheri, míg a "valódi" vörösorrú pontylazac a Hemigrammus rhodostomus. A három faj nagyon hasonló megjelenésű, de több tényező alapján meg lehet őket különböztetni. Az első szempont a vörös szín kiterjedése a fejen a törzs irányába. A H. bleheri az egyetlen a 3 faj közül, amelyen a vörös szín a kopoltyúfedőn túlnyúlik. A vörös szín mennyisége a másik 2 faj esetében hasonló, habára a Petitella georgiae esetében egy kicsit halványabb tónusú. Ez a tényező azonban önmagában nem elegendő az egyértelmű fajbeazonosításhoz, mivel ha a halak nincsenek jó állapotban, akkor a vörös szín jelentős mértékben elhalványulhat. Különösen igaz ez a H. bleheri-re. A második dolog, amit megvizsgálhatunk, az a faroktő. Mindhárom faj rendelkezik egy sötét folttal a faroktő tetején, de csak a Hemigrammus fajoknál van a faroktő alján is, tehát ha az alsó folt hiányzik, akkor nagy valószínűséggel Petitella-ról van szó. A harmadik szempont, a faroktőtől a törzs felé vezető sötét csík a hal oldalán. Ez a Petitella georgiae esetében meglehetősen széles, a H. rhodostomus-nál keskenyebb és a H. bleheri-nél szinte nem is létezik, vagy csak nagyon halvány. Ezen tényezők együttesét figyelembe véve beazonosíthatjuk a halfajt. A fajok egyéb jegyekben is különböznek, mint például a farokúszó és a farok alatti úszó mintázata. Természetesen meg lehet őket különböztetni úszósugárszám és pikkelyszám szerint is, de az itt leírt módszerek a legtöbb hobbi akvarista számára elegendőek. A nemek megkülönböztetése a pontylazacoknál általános: a kifejlett nőstények észrevehetoen kerekdedebb testűek a hímeknél. Tenyésztése problémás lehet. A megfelelő számú halivadék érdekében egy önálló, a célnak megfelelően beállított akváriumra van szükség. Egy kb. 45cm x 25cm x 25cm méretű medence elegendő. Ezt csak nagyon halványan világítsuk meg és helyezzünk el benne több csomónyi finom levelű növényt, például Jávai mohát, vagy ívató bojtokat, amikre a halak rakhatják az ikrákat, vagy tegyünk a medence aljára ikráztató rácsot, amelynek lyukai elég nagyok, hogy az ikrák átessenek rajta, de elég kicsi ahhoz, hogy a felnőtt halak ne tudják elérni őket. A víznek lágynak és savasnak kell lennie a gH 1-5 és a pH 5,5-6,5 tartományban, valamint a vízhőmérsékletet körülbelül 24-27 °C fokra állítsuk be. A víz tőzegen keresztül történő átszűrése hasznos lehet, csakúgy mint a RO víz használata. Egy kis, levegő-meghajtású, nagyon finom porlasztásra beállított szivacsszűrő szükséges a víz szűréséhez. Csoportosan is ívatható, ekkor egy fél tucat példányt kell mind a két nemből kiválasztani. A halak kondícióját sok, kisméretű élő eleséggel megerősítve maga az ívás nem jelenthet túl nagy problémát. A szülőket az ívás után el kell távolítani, mert előszeretettel falják fel az ikrákat. Az ívás hatékonyságának szempontjából mindenképpen kedvezőbb ha párosával ívatjuk őket. Célszerű a hímeket és nőstényeket az ívatásig külön, vagy elválasztott medencében tartani, amíg a megfelelő állapotba nem kerülnek. Amikor a nőstények észrevehetoen beikrásodtak, valamint a hímek a legjobb színüket mutatják, akkor válasszuk ki a legteltebb nőstényt és a legélénkebb színű hímet, és az esti órákban helyezzük át őket a fenti módon beállított medencébe, így az ívás jó eséllyel már másnap reggel megtörténik. Ha néhány napon belül nem jelennek meg az ikrák, akkor egy másik párral próbálkozzunk. A kishalak 24-36 óra múlva kikelnek, és további 3-4 nappal később szabadon elúsznak. Az első néhány napon infuzóriával etethetők, amíg elég nagyok lesznek ahhoz, hogy elfogadják a televényférgeket vagy frissen kikelt sórákokat. Az ikrák és a halivadékok fényérzékenyek életük ezen korai szakaszában, ezért a medencét lehetőség szerint sötétben kell tartani. Az adatok a diszhal.info honlapról származnak.

---