What do you think?
Rate this book
Die Abenteuer des Werner Holt #1
Die Abenteuer des Werner Holt
Ein Klassiker der Anti-Kriegsliteratur
Dieter Noll, als "Remarque des 2. Weltkriegs" gefeiert, schildert den Weg junger Männer seiner Generation. Hungrig nach Abenteuern, ziehen sie begeistert in den Krieg. Nach erniedrigendem Drill, endlosen Nächten der Erschöpfung und Angst am Flakgeschütz erleben sie im Inferno der Rückzugsschlachten ihre völlige Desillusionierung und den moralischen Zusammenbruch.
Frühjahr 1943. „Es gibt kein Abenteuer, nur den Krieg“, erklärt Werner Holt und hofft wie die anderen Gymnasiasten, dass man sie endlich zur Flak einzieht, dass der Krieg wirklich erst richtig losgeht, damit sie ihr Leben einsetzen können wie der Räuber Karl Moor und sie sich keine Gedanken mehr machen müssen um verpatzte Lateinarbeiten. Die Sechzehnjährigen müssen nicht lange warten, bis sie auf dem Kasernenhof stehen. Das Abenteuer hat begonnen, das Abenteuer Krieg mit Gefahr, Frauen und Bewährung. Doch als sie gegen Partisanen eingesetzt werden, sind die Fronten schon lange nicht mehr klar, und als sie im Panzer hocken, um russische Panzerspitzen aufzuhalten, tobt um sie das Chaos der letzten Kriegstage, und plötzlich muß man seine Waffe gegen die eigenen Leute richten, um nicht in den Untergang hineingezogen zu werden.
Dieter Noll, als "Remarque des 2. Weltkriegs" gefeiert, schildert den Weg junger Männer seiner Generation. Hungrig nach Abenteuern, ziehen sie begeistert in den Krieg. Nach erniedrigendem Drill, endlosen Nächten der Erschöpfung und Angst am Flakgeschütz erleben sie im Inferno der Rückzugsschlachten ihre völlige Desillusionierung und den moralischen Zusammenbruch.
Frühjahr 1943. „Es gibt kein Abenteuer, nur den Krieg“, erklärt Werner Holt und hofft wie die anderen Gymnasiasten, dass man sie endlich zur Flak einzieht, dass der Krieg wirklich erst richtig losgeht, damit sie ihr Leben einsetzen können wie der Räuber Karl Moor und sie sich keine Gedanken mehr machen müssen um verpatzte Lateinarbeiten. Die Sechzehnjährigen müssen nicht lange warten, bis sie auf dem Kasernenhof stehen. Das Abenteuer hat begonnen, das Abenteuer Krieg mit Gefahr, Frauen und Bewährung. Doch als sie gegen Partisanen eingesetzt werden, sind die Fronten schon lange nicht mehr klar, und als sie im Panzer hocken, um russische Panzerspitzen aufzuhalten, tobt um sie das Chaos der letzten Kriegstage, und plötzlich muß man seine Waffe gegen die eigenen Leute richten, um nicht in den Untergang hineingezogen zu werden.
519 pages, Paperback
First published January 1, 1960
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 14 of 14 reviews
July 31, 2020
Olvastam én már Dieter Nolltól, mégpedig a Kippenberget. Egy tudósról szólt, aki kénytelen átstrukturálni saját merev normarendszerét, miután találkozik egy „lányod lehetne” típusú fiatal hölggyel. No most nem nagyon emlékszem, pontosan miről is szólt a könyv, de az nagyon megmaradt, hogy Noll elementáris feszültséget épít fel a fináléra, de olyan elementárisat, hogy én egyik cigiről gyújtottam a másikra az idegességtől. Ami azért jelzi, hogy a szerző még egy alapvetően nem túl acélos történetből is képes kihozni a maximumot.
Ebben a könyvben pedig a történet is acélos, szóval bátorkodtam reménykedni - és nem is csalódtam. Noll hősei 16 éves srácok, akiket ’43-ban (Sztálingrád után) szólít meg a Szent Germán Haza, hogy akkor most ideje patakvérben fetrengeni érte. A 16 éves srácok meg már csak olyanok, hogy némi patetikus lózunggal simán meg lehet szédíteni őket, pláne ha ez mellesleg azzal is kecsegtet, hogy csecse légvédelmi ágyúkkal, golyószórókkal meg tankokkal lövöldözhetnek mozgó célpontokra. A háború valódi lényege számukra ismeretlen, játéknak fogják fel az egészet, legalábbis addig, amíg nem robban cafatokra mellettük az első osztálytárs. Ilyen értelemben, mondhatni, ez egy fejlődésregény: hogyan nyílik ki a csipájuk, miközben belekóstolnak a pusztulásba, hogyan ereszt le bennük lassan, fokozatosan az az ideológiai lufi - a fajelmélet és a „német igazság” tudata -, amit a náci oktatók és kiképzők fújtak nagyra. Noll számára ez a legérdekesebb kérdés a háborúban*: a kognitív disszonancia, ami az átmosott agyak és a valóság találkozásából fakad, és hogy szereplői mihez kezdenek ezzel.
Mondjuk így újra átolvasva az értékelést, kicsit morbidnak tűnik a „fejlődésregény” címke. Merthogy nem arról van szó, hogy ezek a szereplők megedződnek, férfivá válnak és bölcsebbek lesznek. Jó, hát ilyesmi is történik velük, de csak másodsorban – ezeknél sokkal fontosabb a testi, szellemi és lelki leépülés, az a fájdalmas folyamat, ahogy a birodalmi kiképzőrendszer, majd a háború megkísérel kikalapálni minden emberit az alanyokból. Noll nem naiv, tudja, hogy ebből a folyamatból nem lehet főnixmadárként tisztán, egészségesen kiemelkedni, az ember óhatatlanul elveszít valami nagyon fontosat. Szóval helyesebb volna talán ezt a típust inkább „kiégésregénynek” nevezni. Ebben a kategóriában pedig ez a könyv kiemelkedő teljesítmény, bátran ajánlom mindenkinek.
* Tegyük hozzá, azért Noll az „alapot” is pazarul hozza. Érződik, hogy a szerző pontosan ismeri, amit leír, a légvédelmi ütegek működésétől kezdve egészen addig, milyen is egy igazi kaotikus tankcsata.
Ebben a könyvben pedig a történet is acélos, szóval bátorkodtam reménykedni - és nem is csalódtam. Noll hősei 16 éves srácok, akiket ’43-ban (Sztálingrád után) szólít meg a Szent Germán Haza, hogy akkor most ideje patakvérben fetrengeni érte. A 16 éves srácok meg már csak olyanok, hogy némi patetikus lózunggal simán meg lehet szédíteni őket, pláne ha ez mellesleg azzal is kecsegtet, hogy csecse légvédelmi ágyúkkal, golyószórókkal meg tankokkal lövöldözhetnek mozgó célpontokra. A háború valódi lényege számukra ismeretlen, játéknak fogják fel az egészet, legalábbis addig, amíg nem robban cafatokra mellettük az első osztálytárs. Ilyen értelemben, mondhatni, ez egy fejlődésregény: hogyan nyílik ki a csipájuk, miközben belekóstolnak a pusztulásba, hogyan ereszt le bennük lassan, fokozatosan az az ideológiai lufi - a fajelmélet és a „német igazság” tudata -, amit a náci oktatók és kiképzők fújtak nagyra. Noll számára ez a legérdekesebb kérdés a háborúban*: a kognitív disszonancia, ami az átmosott agyak és a valóság találkozásából fakad, és hogy szereplői mihez kezdenek ezzel.
Mondjuk így újra átolvasva az értékelést, kicsit morbidnak tűnik a „fejlődésregény” címke. Merthogy nem arról van szó, hogy ezek a szereplők megedződnek, férfivá válnak és bölcsebbek lesznek. Jó, hát ilyesmi is történik velük, de csak másodsorban – ezeknél sokkal fontosabb a testi, szellemi és lelki leépülés, az a fájdalmas folyamat, ahogy a birodalmi kiképzőrendszer, majd a háború megkísérel kikalapálni minden emberit az alanyokból. Noll nem naiv, tudja, hogy ebből a folyamatból nem lehet főnixmadárként tisztán, egészségesen kiemelkedni, az ember óhatatlanul elveszít valami nagyon fontosat. Szóval helyesebb volna talán ezt a típust inkább „kiégésregénynek” nevezni. Ebben a kategóriában pedig ez a könyv kiemelkedő teljesítmény, bátran ajánlom mindenkinek.
* Tegyük hozzá, azért Noll az „alapot” is pazarul hozza. Érződik, hogy a szerző pontosan ismeri, amit leír, a légvédelmi ütegek működésétől kezdve egészen addig, milyen is egy igazi kaotikus tankcsata.
January 5, 2017
This book and I go way back. I first read it when I was about 14 and stumbled across it in our tiny library's tiny box of retired books, where I snatched it for free. At the time, we'd already done WWII in history class; a few years later, we'd do it again. And this wasn't dry, boring history class. We'd been shown The Wave, I'd illegally snuck into Stalingrad and read every book on the Third Reich I could get my hands on; we had proper discussions, and we went on a field trip to a concentration camp. I've never heard a more complete silence than on the bus ride home, 20+ obnoxious teenagers just struck utterly mute.
None of that left as much of an impact as this book did. Back then I would rec it to anyone who asked the infamous "Why?" question; who professed they didn't understand how an entire people could fall for this shit. Today, in an era when neo-fascism has somehow managed to wrap itself in a mantle of chicness and is inventing hip new names for itself, it suddenly feels alarmingly topical again.
Dieter Noll wrote this heavily autobiographical novel in 1960, when he was in his early 30s, and clearly his impressions of the final years of WWII had not faded a bit. The story follows 16-year-old Werner Holt from his last days of school in 1943 through his training as a Flakhelfer to the end of the war. The protagonist is consistently sympathetic not because he's better than anyone else, but because he is painfully real: because his journey illustrates with perfect clarity how easy it is from the safe superiority of historical awareness to level accusations against a generation that grew up brainwashed by heroic-mythical propaganda hogwash and ended up shattered by disillusionment. Werner is so relatable because he neither swallows what he's fed without questioning, nor is he unaffected by it. He wants to believe, he's charmed by ideas of heroic soldierly valour, comradeship, friendships that he thinks will last forever. He wants to believe in something wholeheartedly, but he questions, agonises, seeks answers and examines his identity as any modern teenager does, and there's not a moment in this story where his motivations don't make sense. And in a world where 16-year-olds training for war is perfectly normalised, there's still also room for every other thing that drives young people anytime and anywhere: friendship, first love, rebellion against your parents' generation, struggles of self-identity.
It's not an overwritten or elaborately structured book. The prose is fairly straightforward, almost sparse; emotion is there but it's hidden, cautious, dragging you right into the spirit of the time, when to show feeling would have exposed you to danger. It's also choc-a-bloc with military detail to the point where I would normally be tempted to skip parts, but for some reason every moment of this is captivating, down to the last lengthy discourse about what a certain weapon does or how this or that military manouevre works. The air of complete immersion extends even to aspects you might not normally care about. I've read this book about 7 times, and every time I'm in those trenches with those boys and want them to make it, and I occasionally resurface and realise that I shouldn't want them to make it, that they are fighting Allied soldiers, that they're fighting on the side of monsters. But that's just it. Like few other stories have done, this books puts paid to the idea of gods and monsters. War is waged by people.
The secondary characters are fantastic, as well. Wolzow as the exemplary soldier, unstoppable and terrifying (and again, dare I say topical? there seem to be so many people like him around again, it's horrifying :(); Gomulka as the quiet intellectual who questions events as much as Holt does but takes a step further to draw the consequences. The female characters have wonderful depth and variety as well (not necessarily a given for the time this was written in, so I appreciated it all the more). Some characters seem archetypal or stereotypical at first glance but on the whole everyone makes sense.
I could blather on but that's basically it. This was one of my formative books. It saddens me immensely that it's not been translated into more languages because it really, really ought to have been.
None of that left as much of an impact as this book did. Back then I would rec it to anyone who asked the infamous "Why?" question; who professed they didn't understand how an entire people could fall for this shit. Today, in an era when neo-fascism has somehow managed to wrap itself in a mantle of chicness and is inventing hip new names for itself, it suddenly feels alarmingly topical again.
Dieter Noll wrote this heavily autobiographical novel in 1960, when he was in his early 30s, and clearly his impressions of the final years of WWII had not faded a bit. The story follows 16-year-old Werner Holt from his last days of school in 1943 through his training as a Flakhelfer to the end of the war. The protagonist is consistently sympathetic not because he's better than anyone else, but because he is painfully real: because his journey illustrates with perfect clarity how easy it is from the safe superiority of historical awareness to level accusations against a generation that grew up brainwashed by heroic-mythical propaganda hogwash and ended up shattered by disillusionment. Werner is so relatable because he neither swallows what he's fed without questioning, nor is he unaffected by it. He wants to believe, he's charmed by ideas of heroic soldierly valour, comradeship, friendships that he thinks will last forever. He wants to believe in something wholeheartedly, but he questions, agonises, seeks answers and examines his identity as any modern teenager does, and there's not a moment in this story where his motivations don't make sense. And in a world where 16-year-olds training for war is perfectly normalised, there's still also room for every other thing that drives young people anytime and anywhere: friendship, first love, rebellion against your parents' generation, struggles of self-identity.
It's not an overwritten or elaborately structured book. The prose is fairly straightforward, almost sparse; emotion is there but it's hidden, cautious, dragging you right into the spirit of the time, when to show feeling would have exposed you to danger. It's also choc-a-bloc with military detail to the point where I would normally be tempted to skip parts, but for some reason every moment of this is captivating, down to the last lengthy discourse about what a certain weapon does or how this or that military manouevre works. The air of complete immersion extends even to aspects you might not normally care about. I've read this book about 7 times, and every time I'm in those trenches with those boys and want them to make it, and I occasionally resurface and realise that I shouldn't want them to make it, that they are fighting Allied soldiers, that they're fighting on the side of monsters. But that's just it. Like few other stories have done, this books puts paid to the idea of gods and monsters. War is waged by people.
The secondary characters are fantastic, as well. Wolzow as the exemplary soldier, unstoppable and terrifying (and again, dare I say topical? there seem to be so many people like him around again, it's horrifying :(); Gomulka as the quiet intellectual who questions events as much as Holt does but takes a step further to draw the consequences. The female characters have wonderful depth and variety as well (not necessarily a given for the time this was written in, so I appreciated it all the more). Some characters seem archetypal or stereotypical at first glance but on the whole everyone makes sense.
I could blather on but that's basically it. This was one of my formative books. It saddens me immensely that it's not been translated into more languages because it really, really ought to have been.
May 16, 2022
Meisterwerk des Antikriegsromans alles weitere später
September 9, 2008
The best non-English book I've read; The story is absolutely fascinating in a period where so many souls were lost and forgotten.
Too bad after all these years it has not been translated to more languages.
Too bad after all these years it has not been translated to more languages.
October 10, 2023
Dieses Buch ist nicht nur ein Antikriegsroman, der auf fast unerträgliche Weise den Weg des nationalsozialistischen Giftes in die Köpfe einiger junger Schüler zeigt, der diese sich im Verlauf der Handlung und des Krieges selbst entmenschlichen und sie schließlich dezimiert und traumatisiert nach Deutschland zurückkehren lässt.
Es ist aber auch ein Roman, der an keiner Stelle einen Zweifel daran lässt, wie sehr der Autor das System Militär und dessen Strukturen aus Befehl und Gehorsam verachtet und somit eine schon beinahe anachronistisch wirkende Perspektive aus der DDR-Literatur.
Es ist aber auch ein Roman, der an keiner Stelle einen Zweifel daran lässt, wie sehr der Autor das System Militär und dessen Strukturen aus Befehl und Gehorsam verachtet und somit eine schon beinahe anachronistisch wirkende Perspektive aus der DDR-Literatur.
August 17, 2012
Very important book for me. My grandpa recommended it to me when I was 14-15 years old. Just the right time, I think. It made me think about stuff I had not previously though of, which is something really constructive, especially when you are fourteen. (:
January 15, 2023
This is an underrated classic of anti-war literature. I'd like to say it is unfortunate that is not so well known outside of Germany, but that wouldn't be completely true. The Adventures of Werner Holt is unfortunately a story that is only remembered in the former GDR. It used to be mandatory read for students at school and stopped being so after the end of the Cold War. The story might be predictable, but makes up for it with relatable and engaging characters all the way through. I definitely enjoyed it more than Remarque's "All Quiet on the West Front." That book felt like a drag with its constant depressing tone and throwaway characters. I understand it was a different war, but Werner Holt manages to bring the anti-war message in a more compelling and entertaining way. The reader gets to see Holt's early days at school and in the Hitler Youth all the way through his training and finally, his experiences at the Eastern war front. Accompanying him is his best friend Wolzow and a variety of characters that realistically interact with each other. All believe in the good cause of the war, especially Wolzow who is a fanatical military strategist and stern believer in the Führer. How does Holt renounce his upbringing, political beliefs and commitment to the war? Certainly not in a few days or weeks. The book makes sure that every stage of Holt's life leaves a lasting mark on him and contributes to his final desertion and break with Wolzow. His encounter with his father is for me one of the highlights of the book. The father is a chemist who refused to cooperate with the Nazis on ethical grounds due to his discovering of the chemicals' malignant use in the concentration camps. Holt doesn't believe him and shrugs it off. But despite his allegiance to Nazi Germany, Holt refuses to commit atrocities and finds ways to avoid them without anyone noticing. His heart is in the right place, even though his worldview is littered with Nazi ideology. The moment he turns on Wolzow is another highlight. It works because the entire story builds their relationship from the very beginning, therefore making it all the more intense. I'm not joking when I say this story is criminally underrated. You feel really close to these characters and understand them. The book comes from a time when the horrors and atrocities of the war were still in the collective memory of the people. That helps the book feel real and still strike a good balance between fun and seriousness. If you can't find an English copy of the book then I recommend watching the 1965 GDR film directed by Joachim Kunert. It is a good adaptation of the story and stays true to the book's spirit. "The Adventures of Werner Holt" shouldn't just be relegated to GDR literature, but confidently stand side to side with many other renowned anti-war books. Here is hoping some day that changes.
This entire review has been hidden because of spoilers.
November 4, 2022
Πρόκειται για το μυθιστόρημα της ήττας... Ένας χρόνος: Μάιος του '44 μέχρι Μάιο του '45, ο 17χρονος Βέρνερ Χολτ και οι συμμαθητές του επιστρατεύονται, αρχικά στην αεράμυνα και αργότερα, όταν κάθε γραμμή γερμανικής άμυνας έχει διασπαστεί, στο μέτωπο πολεμώντας μέχρι εσχάτων. Άλλοι, όπως ο ήρωας, με σκεπτικισμό και με επίγνωση των θηριωδιών και του αδιεξόδου, άλλοι όπως ο δευτεραγωνιστής Βόλτσοβ τυφλωμένοι από το ναζιστικό φανατισμό και τα πρωσικά στρατιωτικά ιδεώδη.
Δυστυχώς υπήρχαν αρκετά ορθογραφικά λάθη, και συχνά μπέρδεμα της παθητικής και ενεργητικής φωνής των ρημάτων.
"Ο άνθρωπος έχει μία αποστολή! Ένας άνθρωπος χωρίς αποστολή ζει απλά σαν ζώο."
"Αν συμβαίνει κάτι ανόητο λόγω αρχών, τότε οι αρχές είναι λάθος!"
"Στην περιοχή τ��ς πίστης δεν υπάρχει προβληματισμός αλλά χάρη. Ναι, κανένας προβληματισμός, αλλά μία χάρη... Αν είναι κάποιος περιορισμένης ευθύνης, με καταλαβαίνεις, χαζός, βλάκας δηλαδή, όπως είναι οι περισσότερο��, τότε η φανατική πίστη είναι πράγματι ένα χρήσιμο μέσο για να τον κρατάς όρθιο."
"-Επειδή έχω την τάση να τα σκέφτομαι, να τα αναλύω ζηλεύω εκείνους που μπορούν να πιστεύουν φανατικά. Πραγματικά προσπαθώ πολύ να είμαι φανατικός! Θα ήταν πιο απλά. Το να σκέφτεσαι και να συλλογίζεσαι σε διαλύει. Θα ευχόμουν να ήμουν φανατικός.
-Το να σκέφτεσαι, είπε με ασυνήθιστη σοβαρότητα, δε σε διαλύει, μόνο το να σκέφτεσαι άσκοπα. Η αναζήτηση είναι σωστή, όχι, όμως, η άσκοπη αναζήτηση, με δεμένα τα μάτια σε σκοτεινό δωμάτιο..."
Δυστυχώς υπήρχαν αρκετά ορθογραφικά λάθη, και συχνά μπέρδεμα της παθητικής και ενεργητικής φωνής των ρημάτων.
"Ο άνθρωπος έχει μία αποστολή! Ένας άνθρωπος χωρίς αποστολή ζει απλά σαν ζώο."
"Αν συμβαίνει κάτι ανόητο λόγω αρχών, τότε οι αρχές είναι λάθος!"
"Στην περιοχή τ��ς πίστης δεν υπάρχει προβληματισμός αλλά χάρη. Ναι, κανένας προβληματισμός, αλλά μία χάρη... Αν είναι κάποιος περιορισμένης ευθύνης, με καταλαβαίνεις, χαζός, βλάκας δηλαδή, όπως είναι οι περισσότερο��, τότε η φανατική πίστη είναι πράγματι ένα χρήσιμο μέσο για να τον κρατάς όρθιο."
"-Επειδή έχω την τάση να τα σκέφτομαι, να τα αναλύω ζηλεύω εκείνους που μπορούν να πιστεύουν φανατικά. Πραγματικά προσπαθώ πολύ να είμαι φανατικός! Θα ήταν πιο απλά. Το να σκέφτεσαι και να συλλογίζεσαι σε διαλύει. Θα ευχόμουν να ήμουν φανατικός.
-Το να σκέφτεσαι, είπε με ασυνήθιστη σοβαρότητα, δε σε διαλύει, μόνο το να σκέφτεσαι άσκοπα. Η αναζήτηση είναι σωστή, όχι, όμως, η άσκοπη αναζήτηση, με δεμένα τα μάτια σε σκοτεινό δωμάτιο..."
December 19, 2022
Η έκδοση δεν είναι πολύ καλή, καθώς υπάρχουν αρκετά ορθογραφικά λάθη. Ως προς το περιεχόμενο αρχίζει και γίνεται ενδιαφέρον από τη σελ. 270 και μετά. Είναι πολύ ενδιαφέρουσα η ψυχοσύνθεση του Βέρνερ, που ποτέ δεν υπήρξε φανατικά εμποτισμένος στη ναζιστική ιδεολογία. Κράτησε μέσα του ένα ανθρώπινο κομμάτι κι άφησε χώρο στο μυαλό του για κριτική σκέψη και προβληματισμό. Απλώς, θέλει υπομονή και να μην το εγκαταλείψετε στηριζόμενοι στις πρώτες σελίδες.
September 7, 2018
Probably a good read but it's not quite my genre or story. I found it in my parents library and dared myself to finish it which I did but I couldn't get through the sequel. Nothing against the book, it's probably great. Just not my kind of story.
December 6, 2020
Großartige Story, die sicherlich autobiographisch ist. Wir haben dieses Buch in der Schule gelesen und es hat mir da bereits sehr gut gefallen.
April 6, 2011
Eine Geschichte zweier Jugendfreunde, die sich in der nationalsozialistisch gefärbten Zeit auf Grund unterschiedlicher Anschauungen voneinander entfernen.
Ein Buch, dass zur Pflichtlektüre in der DDR gehörte und bei den meisten tapfer durchhaltenden jungen Lesern bleibenden Eindruck hinterließ.
Ein Buch, dass zur Pflichtlektüre in der DDR gehörte und bei den meisten tapfer durchhaltenden jungen Lesern bleibenden Eindruck hinterließ.
February 28, 2013
This book was recommended to me by my grandfather who himself read it during the 60's. The book is fantastic and enjoyed every page of it.
April 1, 2017
Ich bin froh, dass mir dieses Buch ganz zufällig in die Hände gefallen ist! Zu Recht ein Klassiker, den man mal gelesen haben sollte. Spannend geschrieben mit einer durch und durch ernsten Thematik, die zu denken gibt.
Displaying 1 - 14 of 14 reviews